Névadónk

      Kazinczy Ferenc író, költő, a nyelvújítás vezéralakja Érsemlyénben született 1759-ben. Filozófiát, jogot, teológiát hallgatott. Joggyakornokként dolgozott Kassán, Eperjesen és Pesten 1779–1784 közt. Pesti tartózkodása idején jozefinista volt. 1784-ben a miskolci szabadkőműves páholy tagja lett Orpheus álnéven. 1786–között hivatalt vállalt Kassán, tíz északkeleti vármegye iskoláinak felügyelője volt.

       1788-ban Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal közösen megindította az első magyar folyóiratot, a Magyar Museumot, de már a nyitó cikk körül viták keletkeztek Kazinczy és Batsányi közt. Kazinczy végül kivált a laptól, és két év múlva önálló lapot szervezett Orpheus címen, mely 1790–91-ben mindössze nyolc számot élt meg.

       1794-ben belépett a Martinovics által szervezett Reformátorok Titkos Társasága nevű titkos szabadkőműves páholyba. Még ebben az évben letartóztatták, a jakobinusok perében először halálra és jószágvesztésre, majd bizonytalan idejű várfogságra ítélték. Hat és fél évig raboskodott (2387 nap) Spielberg (Brünn), Kufstein majd Munkács börtöneiben  ahonnan 1801 júniusában szabadult. A fogság éveiben tanult, írt és fordított. Nem véletlen tehát, hogy a 60-as évek végén az itt tanuló magyar ajkú diákok Kazinczy Ferencről nevezték el brünni diákklubjukat, ezzel is mintegy szimbolizálva, hogy hagyományainkhoz való kötődés és azok ápolása klubunk egyik fontos feladata.

     1804-ben feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb Török Sophie-t, és Bányácskára költöztek. Innen szervezte a magyar irodalmi életet, hatalmas levelezést folytatott. Saját pénzén jelentette meg mások és saját műveit. A nyelvújítás egyik vezéregyéniségévé vált. 1811-ben tudatosan robbantotta ki a nyelvújítás körüli vitát. Ebben az évben jelentek meg epigrammái Tövisek és virágok címen.

      Utolsó éveiben jelentette meg önéletrajzi műveit, a Pályám emlékezetét (1828) és a Fogságom naplóját (1831), amelyben brünni börtönéveire emlékezik vissza, amelyek során rá kellett jönnie, hogy az adott körülmények között a forradalmi út járhatatlan, itt kristályosodott ki benne a gondolat a magyar nyelv újításának és a magyar nemzet kulturális fölemelésének szükségességéről. 1830-ban az Akadémia tagjává választották. Az 1831-es kolerajárvány idején ő is elkapta a betegséget. 1831. augusztus 23-án halt meg széphalmi otthonában.

      Majd száz évvel később az első Csehszlovák Köztársaság idején a brünni német műegyetemen tanuló magyar diákok egyesülete, az 1921-ben alakult Corvinia Kazinczy brünni raboskodásának emlékére emléktáblát állított. Az emléktábát 1927. november 12-én leplezték le Kazinczy egykori börtöncellájának falán, majd egy későbbi felújítás során került mai helyére, a múzeumként szolgáló egykori várbörtön északi szárnyának folyosójára. A táblán látható Kazinczy-dombormű a híres pozsonyi szobrászművész, Riegele Alajos alkotása.

Az emléktábla felirata:

Vándor, szent hová lépsz e hely.
Menj s mondjad hazámnak
Hogy törvényeidért kész vala veszni fia.

Piae memoriae illustrissimi
hungarorum scriptoris
FRANCISCI KAZINCZY
qui ab anno 1795 usque ad
annum 1799 hic erat captivus
Posuit a.d. 1927 Brunniensis
“CORVINIA”

    Magyarul: A magyarok híres írója, Kazinczy Ferenc áldott emlékének, aki 1795-tol 1799-ig itt raboskodott. Az Úr 1927. évében állította a brünni Corvinia.

     Az egykor a várbörtönben raboskodó magyar hazafiaknak Kazinczy emléktábláján kívül még a külső várfalon 1964-ben elhelyezett emléktábla és a múzeumban található magyar jakobinusok emlékszobája állít emléket.